Szóval én is minden felelősség nélkül józan eszemet, olvasmányaimat és na jó, egy kis közgazdasági egyetemi órakerülést összegyúrva gondolkodom itt. És semmi felelősséget nem vállalok, ha valaki ez alapján bármit tesz vagy gondol. Cserébe nem nyúlom le a pénzedet és nem beszéllek rá valami olyan biztosításra, amiből jutalékot kapok.

A lényegre terve: igenis lehetünk olyan boldog nyugdíjasok, mint akiket látok a Dunán hajókázni, ahogy felszállnak Németországban, és békésen lecsorognak Pestig. Ott beülnek egy étterembe, majd vidáman haza. Akár egy évben többször is. (A mi nyugdíjasaink nemhogy hajókázni nem járnak, de étterembe is maximum felmosóvödörrel...)

Nagyon bízom benne, hogy a megoldás kulcsa a korai felkészülésben van: minél fiatalabban, rendszeresen félretenni a nyugdíjas évekre. A gond a következő: megkapjuk a fizetést. Ahogy egyre több a munkatapasztalatunk, egyre többet remélhetőleg. És ha a munkaadónk olyan "adózós, mindent bejelentős" fajta, akkor utal a magánnyugdíj-pénztárunkba is. Rájöttem, hogy ezt az összeget úgy kell venni, mintha ennyivel több lenne a nettó fizetésem.

A másik, ami számomra egy filozófia-váltással felért, hogy az egész életemet kell alapul vennem és abban kell mindig egy konstans szinten jól élnem. Mit jelent ez? Amíg suliba jártam, a kaja, a lakhatás és a sör/bor dominált a kiadások között. Minimális bevétel, de befektetés a tudásba, lehetőségekbe. Később ennek eredményeként jobb állás, magasabb bér, de ez nem jelenti azt, hogy ezt el szabad költeni. Mivel ez egyrészt a korábbi befektetés hozamát, másrészt az öregkor kisebb bevételét is tartalmazza. A korábbi befektetés hozama jutalom, tehát annyival növelhető az életminőség, de az öregkorunk bevételét igenis arra az időre kell eltenni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a bevételeink (leginkább fizetésünk) növekszik pl. 10%-kal, akkor ebből mondjuk 7% a korábbi munka és tanulás hozama, 3% "öregkori pótlék".
Ezt a 3%-ot pedig be kell fektetni minden fizunövekedésnél. Itt akar NYESZ számlára (nyugdíj-előtakarékossági számla) is teheted, mert addig úgysem lesz rá szükség – a csábítás, hogy előbb felhasználd kisebb lesz.

A fenti számítás csak akkor érvényes, ha a céged nem szürkén fizet, hogy spóroljon az adókkal. Ha szürkén fizet, a fizetésedből előbb el kell különíteni kb. 6-7%-ot, amit a legjobb ugyancsak NYESZ-re vagy Önkéntes Nyugdíjpénztárba tenni. Így legalább nem csapod be magad, és tényleg azt a fizetést kapod, amit teljesen bejelentett fizetés esetén kapnál.

Ebből azért még meggazdagodni és dunai hajókirándulásra menni ugyan nem fogsz, de legalább eléred, hogy nem csökken rohamosan az életszínvonalad öregkorodra, hanem konstansan tudod növelni azt egész életed során. Ha nem így teszel, akkor várhatóan úgy néz majd ki az életed, hogy fiatal felnőtt korodban jobban fogsz élni, mint megtehetnéd. Persze ez is egy megoldás, ha nem tervezel megöregedni. De úgy látom, nehezebben viselik az emberek az életszínvonal-csökkenést 50-60 éves fejjel, mint a szomszédoknál lassabb növekedést 25-35 között.

Kíváncsi lennék, mivel lehet magunkat arra rávenni, hogy már fiatalon a nyugdíjra gondoljunk. Mi lenne, ha figyelmeztető feliratok lennének a luxuscikkeken, vagy az áruhiteleken, mint a cigarettákon? Pl. hogy "a fiatalkori pénzszórás öregkori szegénységhez vezet”.

(Pénzgyík)