"Ein Haus zu bauen liegt in der Natur des Menschen - Miete zahlen nicht!" (Házat építeni az ember természetéből fakad - bérelni nem!) - zengett 10 évvel ezelőtt Németország a reklámtól, melyben esőerdei őslakosok valamint eszkimók is a házat, iglut építettek.

Hibátlan gondolat, van benne valami ősi, természetes sugallat, ami miatt az ember szereti ha van egy része a világnak, ami CSAK az övé.

Nézzük mi van akkor, ha engedelmeskedik az ember ennek? Vegyünk egy tipikus, fővárosi 25 éves fészekrakó párt és nem statisztikailag, hanem életszerűen átlagos körülményeket: kettejüknek havi 190.000Ft bevétel, 1.000.000Ft készpénz önrészhez, szülői segítség, egyéb nuku. (Más lakóhelyen ugyanez, csak el lehet osztani a számokat egy állandóval.)

Vesznek egy nem éppen jó helyen fekvő, nem éppen jó állapotú, 37 négyzetméteres, 10.000.000 Ft-os lakást. Ehhez felvesznek 9.000.000 ft hitelt, 30 évre, mi más, mint svájci fank alapon, hiszen ez az "olcsó". Így havi 60-70.000 Ft-ot legalább a hitel törlesztésére fordítanak. Így, ilyen egyszerűen néz ki az átlagember számára a kérdés. Pedig az igazság nem ez, és erre előbb-utóbb maguk is rájönnek.

Először is, 55 évesen az övék lesz a lakás, hiszen, addig - ne szépítsük - hiába van a nevük a kapucsengőn, a lakás valójában mégis csak a banké.
De még nem is tartunk itt. Megveszik a lakást, megy egyből 400.000Ft illeték az államnak. Úgyvédi költségre úgy százezer. Közjegyzőre, igazolásokra, kimutatásokra, földhivatali iratokra és még egyebekre legalább 100.000Ft. Félmilliós költség és sok-sok munkanap elpazarolva, amire nem is számítottak vagy csak hallomásból.

Ott állnak egy más által lelakott lakásban, egy csapcsere, egy kis festék, és megint eltűnt 200.000 Ft. Személyi kölcsönt vesznek fel, mert nem megy máshogy. Már két hitelt fizetnek. Kiderül, hogy 30%-kal magasabb a rezsi, mint az előző tulaj mondta. Ráadásul a tetőfelújításhoz lakásonként 80.000-t be kell fizetni. Cudar idők.

Közben egyre-egyre több pénzük lesz a lakásban, ahogy fizetik a részleteket. Nem kamatozik, nem forog, nem csinálnak vele semmit, nem nő az értéke sem. Sőt, amortizálódik, hiszen közben használódik a lakás. Ha ezt ellensúlyozni akarják, százezreket, ha nem milliókat kell kell a lakásra költeni, ami bárhogyan is nézzük, még nem az övék.

S közben beüt a recesszió. Nincs munkájuk vagy csak egyikőjüknek van. Nem tudnak elköltözni munka után, mert ott a lakásuk. Nem tudnak költséget csökkenteni. A lakásuk foglyai lettek, amit egyébként annyira szerettek volna tulajdonolni. Az otthon melegének rabjai lettek. Nagyon változékony a világ, keveseknek adatik ma meg a fiatalok közük, hogy egy helyen éljék le az életüket. Tanulás, munka, szerelem, lehetőségek után kell futkosni, vagy csak a kilátástalan egy helyben toporgás, vegetálás marad. Kapcsolatuknak se tesz jót.

Modern kori röghözkötés a lakás a nem megfelelő tulajdonosának.