Magyarország 2004. május elsején csatlakozott az Európai Unióhoz. Az európai integráció legfontosabb célja a négy szabadságjog garantálása, vagyis az áruk, szolgáltatások, továbbá a tőke és a személyek szabad, korlátozások nélküli áramlásának biztosítása.

A munkaerő szabad áramlásának elősegítése érdekében a közösségi munkavállaló egy másik tagállam területén szabadon munkát vállalhat ugyanolyan feltételek szerint, mint amelyet a fogadó állam saját állampolgárainak biztosít. Ezen szabad munkavállalásra vonatkozó közösségi normák Magyarországgal szemben bizonyos korlátozásokkal – egy átmeneti időszak eltelte után – alkalmazandóak. Az átmeneti időszak 2011. május elsejéig tart, azt követően minden tagállamban érvényesülni fog a szabad munkavállalás, tehát munkavállalási engedély nélkül, illetve az egyenlő bánásmód követelményeinek (pl. fizetés munkaidő, szabadság) figyelembevételével lehet munkát végezni. Korlátozásokat magyar állampolgárokkal szemben már csak Ausztria és Németország alkalmaz a munkavállalás területén.

Munkanélküli ellátás Magyarországon

Magyarországon az 1991. évi IV. törvény rendelkezik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról. A fenti törvény határozza meg, hogy a magyar, illetve az EGT állampolgároknak, és hozzátartozóiknak milyen ellátás, szolgáltatás nyújtható arra az esetre, ha elveszítenék állásukat, megszüntetnék vállalkozásukat. A legfontosabb passzív ellátási forma az álláskeresési járadék és az álláskeresési segély. A törvény pontosan felsorolja azokat a kritériumokat, amelyeknek teljesülniük kell, hogy valaki ebben az ellátásban részesüljön.

Álláskeresési járadékra az a személy jogosult, aki:

• álláskereső, és
• az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap jogosultsági idővel rendelkezik, és
• rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül, és
• munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ kirendeltsége sem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

Jogosultsági idő az az időszak, amely alatt az álláskereső az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött, vagy egyéni illetőleg társas vállalkozói tevékenységet folytatott, feltéve ez utóbbi esetben, hogy vállalkozói tevékenysége alatt járulékfizetési kötelezettségének eleget tett.

Az álláskeresési járadék összegét az álláskeresővé válást megelőző négy naptári negyedévben elért, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben meghatározott munkaerőpiaci-járulék alap havi átlagos összegének alapulvételével kell kiszámítani. Több munkaadó vagy több vállalkozói tevékenység folytatása esetén, az ellátás megállapításánál figyelembe kell venni valamennyi munkaviszonyt, illetve valamennyi egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet.

Az álláskeresési támogatás folyósítása két szakaszra tagolódik. Az első szakaszban – amely a folyósítási idő feléig, de legfeljebb 91 napig tart – a folyósítás maximális összege az a jogosultság kezdő napján hatályos minimálbér napi összegének 120 százaléka. A folyósítás második szakaszában ez az összeg egységesen a minimálbér napi összegének 60 százaléka.

Az alsó és felső határ az évenként emelkedő minimálbérhez igazodik. A járadék alsó határa megegyezik a minimálbér napi összegének 60 százalékával, a felső határ pedig a minimálbér napi összegének 120 százaléka lesz.

Minden munkavállalásra jogosultnak joga van egyéb szolgáltatás igénybevételére is, mint például munkaközvetítés, munkaerő-piaci információ igénybevétel, tanácsadás stb.

Munkanélküli ellátás az EGT államokban

Ha szabadon lehet munkát vállalni egy másik tagállam területén, joggal felmerül a kérdés, hogy vajon jogosult lesz-e nyugdíjra, táppénzre, munkanélküli ellátásra a munkavállaló abban a tagállamban ahol dolgozott? Az Európai Unióban az integráció fontos célja a munkaerő szabad áramlásának biztosítása. Ezt leginkább az segíti elő, ha az egyes tagállamok szociális biztonsági rendszerei összehangolódnak, tehát az a magyar munkavállaló, aki egy másik tagállamban vállal munkát, nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mintha Magyarországon dolgozna. Megilletik például az egészségügyi ellátások, a nyugdíj és nem utolsó sorban a munkanélküli ellátás. Ennek érvényesülését egy közösségi rendelet biztosítja, amely négy alapelvet fogalmaz meg, amelyeket a munkanélküli ellátás megállapításakor figyelembe kell venni:

1. Diszkrimináció tilalma
Tehát azonos jogok illetik meg a munkavállalókat állampolgárságra való tekintet nélkül.

2. Egy állam jogának alkalmazhatósága
Azaz egy személyre egy időben csak egy tagállam szabályai alkalmazhatók, ellátást csak egy helyről kaphat.

3. Összeszámítás elve
Tehát a munkanélküli ellátás megállapításánál figyelembe kell venni a másik tagállamban munkában vagy biztosításban töltött időszakokat is.

4. Ellátások exportálhatósága
Azaz ha valaki más tagállam területén keres munkát, jogosult az ellátását három hónapon keresztül ott felvenni.

Összefoglalva: a csatlakozás időpontját követően a magyar állampolgárok, ha más tagállamban végeztek munkát, jogosultak a munkaviszony megszűnése után ellátásért folyamodni abban a tagállamban, ahol dolgoztak (ha ez az utolsó munkavégzés helye), méghozzá ugyanolyan feltételek mellett, mint a tagállam állampolgárai. Minden országban más szabályok vonatkoznak a munkanélküli ellátásokra. A jogosultság általában attól függ, hogy a munkanélkülivé válást megelőzően mennyi időt töltött az illető munkaviszonyban, vagy mennyi volt az átalagkeresete stb. Ahhoz, hogy valaki munkanélküli ellátást kapjon valamely EGT tagállamban, az ott meghatározott feltételeknek meg kell felelnie, de kérheti egy másik tagállamban munkaviszonyban vagy biztosításban töltött idő beszámítását is.

A határmenti ingázókra, illetve a hazatérő munkavállalókra két speciális szabály vonatkozik:

• Határmenti ingázónak számít az, aki munkáját nem a lakóhelye szerinti országban végzi, hanem másik tagállamban, de hetente legalább egyszer hazautazik. Az ingázó az ellátását csak a lakóhelye szerinti államban tudja igénybe venni. Abban az esetben viszont, ha a munkavállaló csak részben, vagy időszakosan válik munkanélkülivé (pl. teljes munkaideje részmunkaidőssé válik), akkor joga van a munkanélküli ellátást a legutolsó munkahelye szerinti országban igényelni, ám figyelembe kell vennie, hogy az adott tagállam a saját jogszabályait alkalmazza, így pl.: nem minden tagállam biztosít munkanélküli ellátást a részben munkanélküliek számára (mint ahogy Magyarország sem).
• Hazatérő munkavállaló az, aki másik tagállamban dolgozott és élt, de miután munkaviszonya megszűnt, nem kíván ott maradni, ahol dolgozott, hanem inkább hazatér, és Magyarország lesz újból a lakóhelye. Ebben az esetben választhat, hogy az ellátását attól az országtól szeretné igényelni, ahol addig a foglalkoztatása volt, vagy Magyarországtól. Az előbbi esetben az ellátását az utolsó munkavégzés helye szerinti tagállam állapítja meg és folyósítja (az esetek döntő részében ez magasabb összeg, mint a magyar ellátás maximum összege).

Hogyan működik a beszámítás?

Az az álláskereső, aki ellátást szeretne igényelni Magyarországon, és dolgozott a munkanélkülivé válását megelőzően valamelyik EGT tagállamban, jogosult kérni ezen munkaviszonyának beszámítását. A munkaviszony igazolására szolgáló dokumentumot minden esetben a munkavégzés helye szerinti tagállam munkaügyi szerve állítja ki. Ezen a nyomtatványon van feltüntetve például a munkaviszonyban töltött idő, az átlagkereset stb. Nagyon fontos, hogy a munkaviszony megszűntével a nyomtatvány kiállítását kérje, és az álláskeresési ellátás iránti kérelemhez csatolja, mert a hivatalból történő beszerzés nagyon sok időt vehet igénybe, és az ellátás folyósítása ennek megfelelően elhúzódhat.

Munkahelykeresés EGT tagállamban

A munkaerő szabad áramlására vonatkozó európai uniós jogszabályok biztosítják a másik tagállamban való munkahelykeresés lehetőségét. Ezek a jogszabályok lehetővé teszik az EGT állampolgár számára, hogy a másik tagállam területén tartózkodjon, illetve azt, hogy a munkaerő-piaci szolgáltatásokat ingyenesen igénybe vegye (munkaközvetítés, tanácsadás, stb.).

Ezt a jogot erősíti az a jogszabály is, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben valaki munkanélküli ellátásban részesül, és úgy gondolja, hogy egy másik tagállamban nagyobb eséllyel találna munkát, kérheti, hogy a munkahelykeresést abban a másik államban folytathassa. Ennek feltétele, hogy ezt megelőzően legalább 4 héten keresztül a munkanélküli ellátást folyósító ország foglalkoztatási szolgálatának rendelkezésére álljon. Mielőtt elindulna az ellátását folyósító országból, mindenképpen kérnie kell az illetékes hivataltól a másik tagállamban történő munkakeresést engedélyező nyomtatvány kiállítását. Az elindulástól számított 7 naptári napon belül jelentkeznie kell azon ország illetékes intézményénél, ahol munkát keres, és be kell mutatnia a nyomtatványokat. A regisztrációt követően három hónapon keresztül jogosult lesz a korábban megállapított ellátásra, amelyet továbbra is az ellátást megállapító ország munkaügyi szerve fog folyósítani.
Ezen időszak alatt az álláskeresés helye szerinti tagállam foglalkoztatási szolgálatával kell együttműködnie.
Amennyiben valakinek három hónap alatt sem sikerül munkát találnia, érdeklődjön az ellátást megállapító tagállam munkaügyi szervénél a munkakeresés hat hónapig történő meghosszabbításának lehetőségéről.

Az engedélyezett időtartam leteltét követően feltétlenül vissza kell térnie az ellátást eredetileg megállapító országba!
Ha ezt később teszi, anélkül, hogy erre külön engedélyt kapott volna az ellátást megállapító ország illetékes intézményétől, elveszítheti jogosultságát a fennmaradó ellátás igénybevételére.
A más tagállamban történő munkakeresés lehetőségét azonban csak egyszer lehet igénybe venni két munkaviszonyban töltött időszak között.
Bár a munkaerő szabad áramlására vonatkozó európai uniós jogszabályok biztosítják a másik tagállamban való munkahelykeresés lehetőségét, az átmeneti időszak alatt Ausztria és Németország nem fogadja az újonnan csatlakozott államok állampolgárokat.