A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 17. §-a alapján támogatás nyújtható annak

aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik.

A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (továbbiakban: MüM rendelet) 10.§-a rendelkezik a támogatás nyújtásának részletes feltételeiről.

A MüM rendelet 10. §-ában foglaltak szerint az Flt. 17. §-a alapján annak részére, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántart, vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság - a társaság tevékenységében személyesen közreműködő - tagjaként, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-a 18. pontjában meghatározott mezőgazdasági őstermelőként oldja meg, a következő támogatások nyújthatók:

A MüM rendelet 10. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a támogatásban részesülő a vállalkozás vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszűnését köteles öt napon belül a munkaügyi központnak bejelenteni.

A támogatás szempontjából elszámolható költségnek minősül a MüM rendelet 27. § (1) bekezdésének u) pontjában foglaltak szerint a támogatás alapjának meghatározásakor figyelembe vett, a támogatás tárgyával összefüggésben közvetlenül felmerült vagy ahhoz közvetett módon hozzárendelhető költségek, ráfordítások és beszerzett eszközök bekerülési értéke, amelyek finanszírozására a támogatás felhasználható. Mindebből az következik, hogy a támogatás összege csak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: szja-törvény) rendelkezései szerint elismert költségekre fordítható annak célja szerint.

A támogatások kezelésével kapcsolatos általános szabályokról az szja-törvény 19.§-a rendelkezik őstermelők és egyéni vállalkozók esetében is, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy annak összege a cél szerinti felhasználás időpontjában minősül bevételnek, mellyel szemben a felmerült és elismert kiadások költségként elszámolhatók.

Az szja-törvény 7. § (1) bekezdésének v) pontjában foglaltak szerint „a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást (ideértve azt a támogatást is, amelyet a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján az önálló tevékenységének megkezdésével összefüggésben, a megkezdést megelőzően, továbbá gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap), feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.”

A támogatás összege az szja-törvény 7. § (1) bekezdés v) pontja alapján tekinthető költségek fedezetére, illetve fejlesztési célból folyósított támogatásnak, annak ellenére, hogy annak összegét nem a tevékenység megkezdése előtt, hanem folyamatosan folyósítják. Ebben az esetben ezt az összeget nem kell az egyéni vállalkozói, vagy az őstermelői tevékenység bevételének tekinteni, amennyiben a támogatás célja szerinti költségeit a magánszemély nem érvényesíti (pl. a kötelezően fizetendő járulékok, egyéni vállalkozás indításával kapcsolatos adminisztrációs kiadások, könyvelő munkadíja, stb.).

Amennyiben a támogatást olyan magánszemély kapja, aki gazdasági társasághoz csatlakozik, vagy azt alapít, akkor esetében a támogatás összege a magánszemély egyéb bevétele lesz, amennyiben az ezzel összefüggő kiadásait a magánszemély a költségei között elszámolja, illetve költségelszámolás hiányában e magánszemély esetében is alkalmazható az szja-törvény 7. § (1) bekezdésének v) pontja.