Német és olasz európai parlamenti képviselők indítványozták az első Európai Szabad Vasárnap Konferenciát, amely 2010. március 24-én került megrendezésre Brüsszelben az Európai Parlament épületében.

Az eseményen az Európai Unió 27 tagállamából 72 szervezet, köztük 35 szakszervezet (Magyarországról a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete), 13 egyház és 24 civil tömörülés vett részt.

Az 1993-as európai irányelvek előírták, hogy alapvetően a vasárnap a heti pihenőnap az európai munkavállalók számára. Ezt 1996-ban visszavonta az Európai Bizottság azon az alapon, hogy az európai törvényhozók nem adtak elegendő magyarázatot arra, hogy összefüggés lenne a munkamentes vasárnap és a dolgozók egészségének védelme között. Ennek eredményeképpen az európai irányelv azt mondja ki, hogy egy pihenőnapnak kell lennie a héten, de minden tagállam maga dönti el, hogy melyik legyen az.

Mivel a vasárnap Európa népeinek kulturális életében és hagyományaiban különleges jelentőséggel bír, így Európa valamennyi országának résztvevői támogatták a vasárnapi munkavégzés törvényes keretek közé szorítását. Kutatások bizonyítják, hogy a vasárnap végzett munka nemcsak a társadalmi kapcsolatokra van negatív hatással, hanem számos egészségügyi probléma okozója is.

A közelmúltban életbe lépett Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerint az Európai Bizottsághoz polgári kezdeményezés nyújtható be. Ennek értelmében, amennyiben a kezdeményezés legalább egymillió uniós polgár aláírását tartalmazza, az Európai Bizottságnak az ügyet napirendre kell tűznie. A konferencia resztvevői elhatározták, hogy a Lisszaboni Szerződés ezen pontjára hivatkozva aláírásgyűjtésbe kezdenek annak érdekében, hogy a vasárnapi munkavégzést európai jogszabály korlátozza.

A KASZ az 1990-es évek közepe óta, változó politikai-gazdasági környezetben küzd az üzletek vasárnapi nyitva tartása ellen. Bízik abban, hogy a vasárnapi munkavégzés visszaszorításáért síkra szálló történelmi egyházak, szakszervezetek, civil szervezetek mellett az emberek is elfogadják és megértik, hogy mindez nemcsak a kereskedelmi dolgozók és más munkavállalók számára hasznos, hanem általános társadalmi és egyéni érdekeket is szolgál.