A mai magyar rendszer a következő: a tanuló az elméleti szakképzést az iskolában tulajdonítja el, míg a gyakorlati képzés helyszínei tanműhelyek. Egy kőműves esetében pl. egy tornaterem méretű csarnokot kell elképzelni, ahol felépítik a falat, majd lebontják és így tovább.

Ezzel szemben Nyugat-Európában vállalkozásokban tanulnak a gyerekek. Valódi munkahelyen, ahol valódi problémákkal találják szemben magukat. Így háromszor több gyakorlati tapasztalatot szereznek magyar társaiknál. Egyszerűen ők jobban szocializálódnak az adott szakmára.

A magyar cégek is rég várják, hogy nálunk is megtörténjen ezzel kapcsolatban a változtatás. A szakértő szerint akut szakképzési válság él a piacon, nincs elég szakképzett munkaerő s a meglévőknek sem felel meg a tudásuk.

A jelen mutatók szerint a szakképzést elvégzők mintegy egyharmada tud elhelyezkedni 9 hónapon belül a szakmájában, így tehát a tanulók kétharmadát munkanélkülinek képezték ki. A textiliparban tanulók esetében még rosszabb ez az arány, ott 100-ból 1-2-nek sikerül munkát találnia.

Ez a rendszer tehát rossz a családnak, rossz a gyereknek és rossz az államnak is, aki a képzést finanszírozta.

Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével Nagy Károly készített interjút a Gazdasági Rádióban.