Megfordult a korábbi trend 

2008-ban a lakosság 16 százaléka, vagyis 49 millió amerikai lakott olyan háztartásban, ahol legalább két felnőtt generáció, vagy a nagyszülők és legalább egy másik generáció élt együtt. Az 1980-as években ez csupán 28 millió emberre volt jellemző, amely akkor a lakosság 12 százalékát jelentette.

A növekedés egy korábbi trend éles megfordulását jelenti, 1940 és 1980 között ugyanis jelentősen csökkent azoknak a száma, akik többgenerációs családmodellben éltek. Míg 1940-ben még a lakosság 25 százalékára volt jellemző az együttélés ezen formája, addig ez az arány negyven év alatt több mint a felére esett vissza.

Az adatok szerint jelenleg a lakosság 47 százaléka él olyan háztartásban, ahol két generáció lakik együtt (szülők és kiskorú gyerekek), 34 százalékuk nem él együtt más generációval, míg 16 százalékukra a többgenerációs családmodell, 3 százalékukra pedig egyéb együttélési formák jellemzőek.

Kulturális okok

A többgenerációs családmodellek immár három évtizede tartó növekedésének főleg demográfiai illetve kulturális okai vannak, az utóbbi évtizedekben ugyanis jelentősen nőtt a bevándorlók aránya a teljes lakosságon belül. A vizsgálat szerint a latin-amerikaiak 22 százaléka, a feketék 23 százaléka, valamint az ázsiaiak 25 százaléka él többgenerációs háztartásban, míg ez az arány a fehérek esetében csak 13 százalék. A szakértők szerint a másik ok, hogy ma már a fiatal felnőttek is később házasodnak, mint korábban, ami egyúttal azt is jelenti, hogy tovább élnek együtt szüleikkel, nagyszüleikkel.

Mindemellett a magas munkanélküliség és az ingatlanárverések korában szignifikánsan nőtt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben egy család több generációja él egy fedél alatt. A vizsgálat adatai szerint 2007 és 2008 között 2.6 millióval nőtt a többgenerációs amerikai háztartások száma.

Főleg a fiatalokat és az időseket érinti 

Ez a trend minden korcsoportra jellemző, de különösképpen az idősebbekre és a fiatalokra van hatással. Ma a 25-34 éves korosztályban, illetve a 65 évnél idősebbek esetében minden ötödik felnőtt több generációval osztja meg a lakhelyét.

Az idősek esetében az elmúlt évszázad során folyamatosan nőtt azok száma, akik egyedül éltek, ám ez az emelkedés az 1990-es évekre megtorpant, majd enyhén csökkenni kezdett. Körükben az a változás egyébként mindenképpen pozitív hatásúnak bizonyul. A szakértők szerint ugyanis az egyedül élő idősebbek kevésbé egészségesek és gyakrabban éreznek szomorúságot, depressziót, mint azok a kortársaik, aki a házastársukkal vagy másokkal laknak együtt.

Kiscsaládos magyar háztartások 

A TÁRKi 2009 tavaszi Omnibusz kutatásának adatai szerint Magyarországon az amerikai tendenciával ellentétben még mindig a nukleáris családok együttélése a jellemző. A magyar otthonokban ugyanis átlagosan 2,64 személy él együtt, míg a háztartások több mint fele csak egy vagy kéttagú.

A háztartások 23 százalékában csupán egy fő lakik, 30 százalékukban pedig két fő él együtt. A megkérdezettek közel 40 százaléka él olyan háztartásban, ahol 3 vagy 4 fő él egy fedél alatt. Ők lehetnek a gyermekükkel élő szülők, elvált szülők gyermekkel, vagy más családi, esetleg egyéb kötelékek szerint szerveződő háztartások. Hazánkban a nagycsaládos életforma kevésbé jellemző. A kutatás szerint csupán a válaszadók 7 százaléka él olyan háztartásban, ahol 5-nél több személy lakik együtt.