Először is, mi már közel sem a hajdani vice házmesterek vagyunk, akik kapupénzt szednek a későn hazaérkezőktől, vagy liftbe zárják a vásott gyerekeket, míg a szülők haza nem érnek, és minden hó elsején bekopognak a közös számlák áráért. Bár sokan ebből, vagy hasonló munkakörből kerültek házak élére célszerű okokból: ők legalább már ismerték a ház műszaki problémáit, annak orvoslási lehetőségeit, a lakók összetételét és problémáikat, amit a lakásprivatizációkor még csak kevesen.

A közös képviselő, mint olyan, közös ügyeket képvisel, de soha nem önkényesen. Ő a közgyűlési határozatok végrehajtó szerve és csak azt teszi, amivel a tulajdonosok közgyűlési határozatok formájában megbízzák. A személyét is közgyűlésen fogadják el csakúgy, mint a díjazását. A vele dolgozó bizottsági tagokat is a tulajdonosok választják, és egy társasház jövőbeni irányát is a tulajdonosok határozzák meg. Ami nagyon sok problémát okoz munkánk során, az a tulajdonosok érdektelensége saját tulajdonukkal szemben.

Nagyon nehéz meggyőzni őket arról például, hogy a közgyűlésen megjelenni saját, jól felfogott érdekük, hisz a megismételt közgyűlésen a társasház bárhány megjelent tulajdonosa határozhat az összes tulajdonos sorsáról. Egy évben egyszer kötelező közgyűlést összehívni, illetve szükség esetén többször, de háromnál több szinte sehol nincs. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak egy évben egyszer, egy két-három órás közgyűlésnyi időt kellene a tulajdonára szentelnie, vagy megbíznia valakit a meghívóhoz csatolt meghatalmazással, hogy véleményét, döntését képviselje az előre meghatározott témákban. Mégis, elenyészően kis számú tulajdonos részvételével zajlanak a közgyűlések, és közös képviselő olyan időpontot még nem talált, amikor a távolmaradt nagyobb rész ne talált volna valami felmentést magának a hiányzásra; évek óta sok vitát okoz, hogy a megismételt közgyűlést mikor lehet tartani.

Így lehet, hogy számos információról ezek a tulajdonosok lemaradnak, és amikor a megismételt közgyűlés néhány tulajdonosának határozatai végrehajtásra kerülnek, a lemaradt tulajdonosok a közös képviselőt kiáltják ki annak a kiskirálynak, aki azt tesz a társasházban, amit akar, megkérdezésük nélkül. De ugyanez fordul elő akkor is, ha a megismételt közgyűlés semmilyen javaslatát nem fogadja el a közös képviselőnek a társasház fejlődésére vonatkozóan. Így a közgyűlésre nem járó tulajdonosok hajlamosak az összes málló vakolatot, mindig beázó tetőt, koszos falú lépcsőházat a közös képviselő bűnének tulajdonítani, pedig hát szegény egyszerűen csak nem kapott engedélyt és pénzt a problémák orvoslására.

Másik gyakori probléma, amikor egy együtt élő közösségben olyan „rossz” szomszédi viszonyok alakulnak ki, amik végül a társasház életére is befolyással lesznek. Nem a társasház érdekeit tartják szem előtt döntések során, hanem egymással dacolva, ellentáborokat alakítanak, és bíróságig meg sem álló harcokba kezdenek a társasház ürügyén, vélt vagy valós sérelmeik miatt. Ember legyen aztán a talpán az a közös képviselő, aki egy ilyen tulajdonosi hajcihőben helyt tud állni, munkáját jól tudja végezni, hisz az egyik tábor biztosan minden intézkedését sérelmezni fogja és ennek minden fórumon hangot is fog adni.

Az ellenőrzésünkkel és beszámolási kötelezettségeinkkel kapcsolatban is sok támadás ér bennünket.

A társasház pénzügyeiről évente egy alkalommal kell beszámolni közgyűlésen, mely előtt legalább nyolc nappal a tulajdonosok részére, a meghívóval együtt kell eljuttatni a beszámolót. Ebből értesülhetnek, hogy mire, mennyit költöttek az elmúlt évben. Nyilvánvalóan, már egy negyvenlakásos társasházban is tetemes költséget emésztene fel, ha az egész könyvelést mellé másolnánk, tehát a számlákat, bizonylatokat a tulajdonosok valóban nem látnak. Erre hivatott a Számvizsgáló Bizottság, mely a tulajdonosok által meghatározott gyakorisággal ellenőrzi a ki- és befizetéseket.

Az előre kiküldött beszámolót, nem kötelező elfogadni.

Ha a tulajdonosok meg tudják fogalmazni a konkrét kifogásukat azzal kapcsolatban, akkor ez a közgyűlésen jegyzőkönyvbe kerül, és megjelölhetnek ennek ellenőrzésére a Számvizsgáló Bizottság tagjain kívül egyéb személyt is. Nyilvánvalóan az nem érv hogy „csak nem tetszik”, vagy a „szomszéd házban nem ennyi a villanyszámla”. Mindezen kívül, minden tulajdonos betekinthet a számlákba, könyvelésbe, amit a közös képviselő, kérésre rendelkezésére bocsát. Nem elvitelre, csak a helyszínen átnézve, fogadóórán, vagy egy előre megbeszélt időpontban.

(Ésszerűtlen természetesen, és megtagadhatja a közös képviselő, ha negyven tulajdonos egyenként akar saját szemével meggyőződni a számlákról és pénzmozgásokról, tehát célszerű ezzel egy személyt megbízni az összes tulajdonos nevében.) Ha mindez sem nyugtatja meg a tulajdonosokat, és még mindig kétségeik vannak, akkor meg kell szavazni könyvvizsgáló, vagy mérlegképes könyvelő ellenőrzésre való felkérését, aki szakmai szempontok szerint, véleményezni fogja a könyvelést, megállapítja az esetleges hiányt, vagy szabálytalanságot.

Amennyiben, a könyvelésben hiány áll fenn, tehát bizonylat nélkül került elszámolásra valamely tétel, mellyel a közös képviselő nem tud elszámolni, és magyarázattal szolgálni, a közösség nevében vagy az új közös képviselőnek, vagy a Számvizsgáló Bizottságnak joga van feljelentést tenni, sikkasztás miatt, a helyileg illetékes rendőri vagy ügyészi szerveknél.

Sajnos, vannak esetek, amikor néhány tulajdonos csupán azt sérelmezi, hogy a számlák és a bankszámla ellenőrzésére nem Ő hivatott, a közösség sem szavazza meg neki ezt a tisztséget, és bárki legyen is a közös képviselő, bizottsági tag, mindenben kételkedni fog, ugyanis önmagán kívül, senki másban nem bízik. Ezt, a közös képviselőnek kell tudni kezelni, és igyekezni féken tartani az ezáltal fűtött indulatokat, annak érdekében, hogy ez ne menjen a többi tulajdonos rovására.

Ma még nincs olyan szervezet, ahol a társasházak működését, a közös képviselő és a bizottság munkáját ellenőriznék.

A 2003. évi Társasházi Törvény, a tulajdonosok kezébe adta ennek lehetőségét, végtére a magántulajdonukról, és saját pénzükről, értékeikről van szó, ki képviselhetné érdekeiket náluk jobban. Nem kétlem ugyan, hogy ennek a szakmának is, mint az összes többinek, megvannak a maga szélhámosai, kevésbé jó képviselői, sőt hibázni is csak az tud, aki dolgozik. De hiszem, hogy egy jól megalkotott SZMSZ-el, annak betartásával, a tulajdonosok összefogásával, emberi hozzáállással és hangnemben, lehet ellenőrizni, számon kérni, szükség esetén váltani is.

Ennek hiányában, és a tulajdonosok saját jogainak és kötelezettségei ismeretének hiányában, bármily szigorú törvényeket hoznak a közös képviselők munkájára, csak a társasházak költségeit fogják növelni. Például a most törvénymódosítási javaslat alatt álló, könyvvizsgáló kötelező alkalmazásával. Ez évi több százezer forinttal fogja növelni egy társasház kiadásait, ami egy jól működő társasházban, fölösleges pénzkidobás.

Ami viszont mindenki örömére szolgál, az az ügyészségi törvényességi felügyelet elrendelése, szintén ennek a törvénymódosítási javaslatnak keretében, mely a 2008. évi Társasházi Törvény (Lakáskódex) elvetésével elmaradt, ám annál szükségesebb volna.

Sajnos nincs olyan szerv, ahova mi magunk is elküldhetnénk a tulajdonosokat, magunkra panaszkodni.
Ugyanis vannak esetek, amikor hőn áhítunk egy olyan szervet, ahol parttalan vitáknak véget vetnének, és szakmai szempontok szerint mondanának véleményt munkákról. Így annak érdekében, – ha ez megvalósul – hogy az ügyészségnek minél kevesebb munkája legyen, és társasházak jól működjenek, a továbbiakban a tulajdonosok jogairól, lehetőségeikről, a társasház szervezeteiről fogok beszámolni.