A Pénzügyminisztérium 2009. június végi adatai szerint a 90 napja nem törlesztett jelzáloghitelek aránya 2 százalék volt, ami átlagos hitelnagysággal kalkulálva körülbelül 40 ezer szerződést jelent. A Magyar Nemzeti Bank felméréséből kiderült, hogy 2008. szeptember és 2009. május között az árverésre felkínált ingatlanok száma nem haladta meg a háromezret. A kilakoltatások száma ennél jóval alacsonyabb.

A bizottság a rendkívüli ülésen elfogadott tájékoztatóban három pontból álló állásfoglalást fogalmazott meg a válság miatt nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítése érdekében.

1. A bizottság felkérte a bankokat és a hitelkihelyezéssel foglalkozó valamennyi pénzügyi vállalkozást, hogy az etikai kódex megalkotásáig, valamint a pénzügyi szolgáltatók működésével kapcsolatos ellenőrzések lefolytatásáig ne kezdeményezzenek a családok kilakoltatásához vezető eljárást, hanem mindazon ügyfeleikkel, akik hajlandók és képesek erre, még az előírt 90 napon belül jussanak egyezségre.
2. A bizottság felkérte a kormányt, hogy havi rendszerességgel szolgáltasson adatot a hátralékos lakáshitelesek helyzetéről.
3. A bizottság megállapította, hogy a hitellel rendelkezők védelme és egy átláthatóbb pénzügyi tevékenység kialakítása érdekében további törvénymódosítások és új törvények szükségesek. Ilyen például az a fogyasztóvédelmi jogszabály, amely a pénzügyi szolgáltatók követelései továbbadásának átláthatóságát teszi lehetővé.

A dokumentumban megfogalmazott három állásfoglalás olyan szakmai megközelítés és emberiességi minimum, amit minden felelős politikusnak, pénzügyi szektorban tevékenykedő szolgáltatónak figyelembe kell venni és működésében, tevékenységében biztosítania kell.

A kormány egyetért a bizottsági tájékoztatóban foglaltakkal, ezért a szükséges rendeleteket megalkotja, illetve törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszti.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara is egyetért

A szervezet közleményben üdvözölte a bizottság ajánlásait. A kamara szerint az említett eljárások nélkülözik a hatóságok által kontrollálható szabályozottságot, ezzel sértik a szerződő felek jogbiztonságát, és elősegítik a látens bűnözést, és a lakásmaffia tevékenységet.

Mint írják: "megnyugtató megoldást ezen a téren csak a Polgári törvénykönyv azon felhatalmazásának jövőbeni korlátozása jelenthet, amely megtiltaná a hitelt nyújtó pénzintézeteknek, hogy a kölcsönüket visszafizetni nem tudó adósaik ingatlanát saját maguk, vagy pénzügyi közvetítő cégeken keresztül értékesíthessék."