Az elkövetkezendő néhány hétben fog eldőlni, hogy az aranyárfolyam újbóli – immár egészségtelenül erőltetett – csúcstámadásba lendül-e, vagy egy jótékony korrektúrát hoz-e a nyári vakáció, amely akár 1.100 dollár alatti árfolyamokat is eredményezhet. A nyári hónapokat általában csökkenő aranyárak jellemzik, ami az ebben az évszakban hagyományosan lanyhuló keresletnek köszönhető. Ennek az az oka, hogy a befektetők közül is sokan nyári szabadságra mennek, és kevésbé aktívan foglalkoznak a megtakarításaikkal. Októberben aztán szinte bizonyosra vehető a kereslet élénkülése, amikor is az indiai kereslet – amely a 70%-át jelenti a világ ékszerpiaci forgalmának – a házassági szezon kezdetével ismét erőre kap.

Rövidtávú előrejelzések igen nehezen adhatóak mindaddig, amíg spekulatív folyamatok a klasszikus fundamentumokat – mint például a bányavállalatok kitermelési mutatói, a bányászati költségek, az ékszeripari kereslet, az indiai, kínai, dél-kelet ázsiai és arab kereskedők piaci magatartása – a háttérbe szorítják. A múlt hét csütörtöki, egy napon belüli 3,6%-os árfolyamesés kizárólag a kiábrándító amerikai makro-adatokra volt visszavezethető. Ezek eredményeként csökkentek a részvényárfolyamok és a dollár is gyengült az euróval szemben. A „normális” piaci reakció ebben a helyzetben az aranyár emelkedése lett volna, ezzel szemben egy uncia arany árfolyama kőként zuhant 43 dollárt. A magyarázat erre az, hogy túl sok „remegő kéz” van most a piacokon, amelyek rossz hírek hallatán mindennemű befektetési formából hajlamosak azonnal kivonni a pénzüket, hogy mentsék a menthetőt, és így az arany árfolyama is pillanatok alatt drámai zuhanásra képes.

Minden kétséget kizáróan az elkövetkezendő évtized az arany és az ezüst évtizede lehet, átlagosan évi 5-10 százalékos árfolyam-növekedéssel. Ehhez mindazonáltal hozzá tartozhatnak akár egy-egy negyedéven belüli 20-30 százalékos árfolyam-ugrások is, ami spekulánsok millióit vonzza a piacra. Nekik köszönhetően a viszonylag kisméretű nemesfémpiacon valósággal felforr a levegő, és a fundamentális árfolyam-befolyásoló tényezők átmenetileg érvényüket vesztik. Ilyen zavaros időkben különösen érdemes figyelemmel követni az évezredes múltból táplálkozó közel-keleti, indiai és arab piacok viselkedését, mert intő jel az, ha ott a megszokotthoz képest hirtelen csökken a nemesfém-feldolgozás volumene és a befektetési célú kincsképzés. Ez azt jelenti, hogy a sejkek szerint már túl drága az arany, márpedig ők még a fű növését is meghallják ezen a piacon, és ily módon minden technikai elemzésnél megbízhatóbb indikátorok. Az aktuális aranyláz közepette célszerű tehát a hidegvért megőrizve kedvezőbb árfolyamokra várni, majd józanul növelni az aranytartalékokat, és a befektetést legalább 10 éves időtávra tervezni. Hiszen ez az az időtáv, amelyben az arany igazán bizonyítani képes, hogy nagyobb biztonságot garantál minden más pénzben denominált megtakarítással szemben.