A II. világháború utáni, lerombolt Németországban lassan haladt az újjáépítés, ugyanis korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre mind pénz, mind nyersanyag. Ezért egy 90%-os sikermutatójú trükkhöz folyamodtak:

• Összeállt tíz család, akik évente befizették egy lakás árának 10%-át (havi részletekben), így a tíz családtól évente összejött egy lakás ára
• Ebből az összeadott összegből évente meg is vettek vagy felépítettek egy lakást.
• A tulajdonos személyét sorsolással döntötték el a befizetők közül (viszont természetesen ő is fizette tovább a részleteket!)
• Így 10 év alatt mindenki lakáshoz jutott, igaz, aki kevésbé volt szerencsés, csak 10 év múlva, de gyakorlatilag 10-ből 9 ember jól járt, hiszen hamarabb jutott lakáshoz, mintha csak félretette volna a pénzt.
• A 10. ember nem járt jól, hiszen 10 éven át a pénzét kamatok nélkül adta be a közösbe, de azért rosszul sem járt, hiszen mégiscsak lett lakása.
  

Ez a mai fogyasztói csoportok alapelve is: mindenki befizeti a megvásárolni kívánt termék vagy szolgáltatás (televízió, utazás, ingatlan, stb.) meghatározott százalékát havonta/évente, és sorsolással kiválasztják, hogy az adott hónapban/évben kinek a vágyait teljesítik. A többieknek pedig várniuk és fizetniük kell.

A probléma általában ott van, hogy erre nem figyelmeztetik a csoport tagjait, sőt megtévesztik őket. Ugyanis a fogyasztói csoportok hirdetéseiben gyakran használnak banki hitelezéssel összefüggésbe hozható szavakat: havi- vagy törlesztőrészlet, futamidő, ingatlanfedezet stb.
Mivel az ilyen vásárlói csoportok (olykor klubok) nem vizsgálnak hitelképességet, nem kérnek be igazolásokat, sokan be is dőlnek a "vissza nem térő lehetőségnek". Örülnek, hogy ilyen "könnyen juthatnak pénzhez", ráadásul kamat sincs.

A megkötött szerződésekből aztán csak lassan derül ki, hogy mi is az a "szerencse-elem": hogy hiába a folyamatos befizetés (a törlesztőrészlet) sorsolás dönti el, hogy ki kapja meg a terméket.

A szerződések pedig úgy vannak megkötve, hogy a klubból kilépni nem lehet vagy csak tetemes veszteséggel: a befizetett pénz vagy annak egy része nem visszaigényelhető.
Ráadásul általában nem csak a kívánt termék bizonyos százalékát kell befizetni, hanem regisztrációs vagy egyéb díjakat is, amiből a klub működését (munkatársak, bére, iroda, hirdetések) finanszírozzák. Ezt tulajdonképpen kamatnak is nevezhetjük - tehát mégiscsak van kamat...

Gyakran értelmetlen hajszába is kergetik a tagokat, ugyanis előfordulhat olyan szabály is a szerződésekben, hogy akik több "törlesztőrészletet" fizetnek, azok hamarabb juthatnak a kívánt termékhez, hátrébb szorítva a többieket vagy a szerencsét.