Javítás, csere, levásárlás

Nem szabály, csupán jótanács: jótállási időn belül mindig a vásárlás helyére vigyük vissza a meghibásodott terméket, ne a szervizbe. Tavaly nyáron, amint arról beszámoltunk, módosult a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállását szabályozó 151/2003 (IX.22.) Korm.rendelet melléklete, és ez érinti a számítástechnikai eszközök jótállási szabályait is. E kormányrendelet szerint a 10 kg-nál súlyosabb, illetve rögzített bekötésű készülékek elszállítása, valamint le- és felszerelése a kereskedő feladata, ezt is vegyük tehát figyelembe a visszaszállításkor, illetve visszaszállíttatáskor.

A javításra vonatkozó törvényi előírások szintén fogyasztóbarátabbak lettek az elmúlt években. Régebben mindenképpen bele kellett nyugodnunk a termék javításába, jelenleg viszont már az első meghibásodáskor is kérhetjük annak cseréjét, vagyis az új szabályok szerint "a kicserélésnek mint fogyasztói igénynek már nem feltétele a javíthatatlanság". Ennek egy akadálya lehet, ha a Ptk. 306. §-a alapján a kereskedőnek aránytalan többletköltséget jelentene a csere (például minimális idő- és anyagszükségletű javítás esetén) – ilyenkor megtagadhatja a kicserélést.

Ha a csere amiatt kivitelezhetetlen, mert a kereskedőnek nincs hasonló terméke, úgy értékegyeztetéssel – amelynek alapja szigorúan az eredeti vételár, jótállási idő alatt nem lehet amortizációval számolni – felajánlhat más hasonló terméket. Ezt az ajánlatot akár indoklás nélkül is elutasíthatjuk, ilyen esetben jogilag elállunk a szerződéstől, a vételárat pedig visszakapjuk. Természetesen a jog nem ismeri a „levásárlás” intézményét, hiszen a szerződés felbontásával egyidejűleg visszaállítjuk az azt megelőző állapotot, és a kereskedő nem kötelezhet minket újabb vásárlásra.

Javíthatatlan törvényhozás

Ha a javítást választjuk, akkor erre tizenöt nap áll a szerviz rendelkezésére. Sajnos ezt a törvény úgy fogalmazza meg, hogy a kereskedőnek „törekednie kell” e határidő betartására – amit a kereskedők persze úgy fordítanak le, hogy gyakorlatilag megszűnt a javítási határidő. Megnyugtatásul: erről szó sincs. A törvényben ugyanis az is szerepel, hogy a javítást a vevőnek okozott indokolatlan kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A gyakorlatban ez – kiegészítve a „törekvéssel” – azt jelenti, hogy ha a szerviz ki is csúszik a határidőből, de erről értesíti a vevőt, és megfelelő indokkal alátámasztja a késedelmet, az még elfogadható teljesítés.

A szervizek ma már nem kötelesek cserekészüléket adni, az ezt szabályozó passzusok teljes egészében kikerültek a fogyasztói törvényekből (így a javítási határidő sem növekszik automatikusan 30 napra cserekészülék biztosítása esetén, mint régebben). Viszont az említett „indokolatlan kellemetlenség” kiküszöbölésére a szerviz saját hatáskörében mégis felajánlhat ilyesmit.

Csak a csoda tart három napig

Úgyszintén a fogyasztói törvények korábbi verzióiból maradhatott meg emlékezetünkben a 3 napos visszavásárlás intézménye. Sajnos ez is már csak emlék, hiszen a hatályos törvényekben ilyet nem találunk. Szerencsére a legtöbb kereskedő – talán szintén nosztalgiából – hajlandó rá, hogy sértetlen csomagolás esetén visszavegye az árucikket, azonban ez ma már csakis a kereskedő jóindulatán múlik.

Mégis van azonban jelentősége a 3 napnak minden jótállással rendelkező termék esetében. Ha ugyanis ez idő alatt hibásodik meg egy eszköz, akkor a cserére vonatkozó igényünkkor a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk. 306. §-a szerinti aránytalan többletköltségre, hanem köteles új készülékre cserélni a kifogásolt darabot.